Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


tűzoltóságok kialakulása

A tűzoltóságok kialakulása és fejlődése Magyarországon

Talán túlzás lenne azt állítani, hogy az ősember is foglalkozott már tűzvédelemmel, de a régészeti feltárások arról tanúskodnak, hogy eleink igen gyakran óvatosak voltak a tűzhelyek létesítésénél, például kősorral, netán agyaggúlákkal kerítették körbe, vagy gödröt ástak a tűznek. Az ókor legcivilizáltabb államaiban tűzvészkor már volt mit veszíteni, nem véletlen, hogy a tűz elleni fellépés első adatai is innen származnak: Egyiptomban például mintegy négyezer évvel ezelőtt már előírták az oltóvödrök készenlétben tartását. Hammurabi törvénykönyvének egyik pontja pedig szigorúan büntette, ha tűzvészkor a segíteni érkezett szomszédok elloptak valamit a károsult házából.

A Római Birodalom - mint a kultúra számos területén - élen járt a tűz elleni védekezésben is, voltaképpen a mai tűzoltóság történetét a római egységekig vezethetjük vissza. Ennek első szervezett formáját Augustus császár hívta életre, aki, i.e.21-ben az állam rabszolgái közül 600-at kiválasztott, és ennek az osztagnak külön kötelessége volt a tűzoltás is, így létrejött Európa első, igaz, kényszerű hivatásos tűzoltósága. Negyedszázad alatt azonban kiderült, ennyi ember kevés a majdnem milliós lélekszámú Rómához, és az is, hogy nem volt szerencsés éppen rabszolgákra bízni a tűzoltást. I.sz.6-ban szabad emberekből állt fel 7, összesen 7000 főt számláló „őrködő zászlóalj”, amely oltotta a tüzet, és rendőrségül is szolgált.

A provinciákon - így Pannóniában is - a tűzoltási feladatokat a katonai alakulatoknál a légió, a tűzoltás és az éjjeli őrség feladatát a különböző kézműves-társulatok látták el. Aquincum-ban két önkéntes társulat is volt: az egyik a polgári város körzetében, a másik a légiótábor-város területén végezte a tűzoltást.

Az első magyar tűzvédelmi előírásként Szent István rendelkezését tartjuk számon: Vasárnaponként mindenki köteles templomba menni, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. A megfelelő tűzvédelem hiányában gyakran pusztítottak sok áldozattal járó tűzvészek, emiatt drákói szigorral sújtották a gyújtogatókat.

1514-ben a Werbőczi-féle Hármaskönyv (Tripartitum) kimondja, hogy a gyújtogatásért, vagy az azzal való fenyegetőzésért halálbüntetés jár. A XV.-XVII. században a törvényhozás már nemcsak a gyújtogatót sújtotta halállal, hanem azt a személyt is, aki csak fenyegetőzött azzal, hogy a várost vagy a falut, vagy másnak a házát felégeti.

Az első igazán jól szervezett erők a XVII. században, a diák-tűzoltóságok alakulásával jelentek meg, melyek közül a debreceni és a sárospataki emelkedett ki. A felső éves fiatalemberek kezdetben a kollégium tűzbiztonságára vigyáztak, később azonban a városban keletkezett tüzek oltásánál is nagyon komoly szerepet töltöttek be. Ebben a században a megyei elöljáróságok és a városi tanácsok egyre több és egyre szigorúbb tűzvédelmi rendeletet hoztak. Pl.: a városok kötelesek voltak fecskendőt beszerezni, ahhoz legénységet biztosítani, éjjeliőrséget állítani, valamint a tűzoltásra erős, képzett férfiakat toborozni, illetve kijelölni (köteles tűzoltóság).

Magyarországon a XVIII. század derekán egyáltalán nem volt kielégítő a tűzrendészet szervezete és technikai felkészültsége. II. József 1788-ban ezért olyan országos tűzoltalmi intézkedést adott ki, amely négy csoportba osztotta a feladatokat: az első részt ma megelőző tűzvédelemnek nevezzük, a második csoport a tűzjelzés, riasztás intézkedéseit tartalmazta, a harmadik rész az oltáshoz adott utasításokat, a negyedik rész pedig a mai megelőző tűzrendészetnek felelt meg. Noha ez a rendelet alkotmányellenes volt akkoriban, alapját képezte egy új tűzrendészeti szabályzatnak.

A XIX. század első felében Magyarországon ugrásszerűen megnőtt a városi tűzesetek száma. Városokat, városrészeket elhamvasztó katasztrófák korábban is előfordultak. Nagy tüzek pusztítottak például 1801-ben Gyulán, 1810-ben Budán, 1812-ben Sátoraljaújhelyen, 1818-ban Esztergomban, 1826-ban Nagykőrösön, 1830-ban Győrött, 1834-ben Kézdivásárhelyen, 1836-ban Szegeden, 1843-ban Miskolcon stb. Debrecent a század elején három ízben is nagy tűz sújtotta (1797, 1802, 1811), s még a legnagyobb pusztításokat is nehéz lenne felsorolni. A korszakban szinte nem is volt olyan magyar város, amely ne szenvedett volna egy-egy nagy városégéstől. Kisebb tűzesetek, amelyek néhány épületet hamvasztottak el, gyakorlatilag mindennaposak voltak.

Ebben az időben a tűzoltás a céhek, kézműves szervezetek és a lakosság közös feladata volt A lakosság, mivel saját vagyonának mentésével volt leginkább elfoglalva, érdemben nem vett részt a tűzoltásban. A beszállásolt katonaságot a 19. század eleje óta törvény kötelezte, hogy az oltásra kivonuljanak. Sokszor az ő megfeszített munkájuk fékezte meg végül a lángokat, nem utolsósorban azért, mert a tűzoltás (főleg ilyen méretű tüzeknél) csak a helyzetet áttekinteni képes parancsnokok irányító-összehangoló tevékenysége nyomán lehetett eredményes. A katonatiszteknek a legénység előtt való tekintélye nem elhanyagolható a tűzoltás sikere szempontjából. Legjellemzőbb módja a tűzoltásnak az volt, hogy minden éghető anyagot eltávolítottak a tűz közeléből, beleértve a szomszédos épületek berendezési tárgyait és tetőszerkezetét is. Általános eszközként vödröket, létrákat és kéziszerszámokat alkalmaztak, amelyekkel nem lehetett felvenni a harcot egy nagyobb tűz ellen.

A jelentős technikai fejlődéshez, a hatékonyabb, bonyolultabb, drágább tűzoltógépek tartásához és kezeléséhez azonban főfoglalkozású, hivatásos alakulatokra volt szükség. E törekvés hazai felkarolója az önkéntes tűzoltó egyletek létrejöttét is szorgalmazó Széchenyi Ödön volt. Tevékenységének köszönhetően 1870. február 1-jén Pesten 12 fővel megkezdte működését a hivatásos tűzoltóság. Létszámuk az év végéig megháromszorozódott. Széchenyi munkájára külföldön is felfigyeltek, és a török szultán meghívta őt a konstantinápolyi tűzoltóság megszervezésére.

Nagy-Magyarországon és egyben Európában az első önkéntes tűzoltó-egységet Aradon hozták létre, 1835-ben. Pest és Sopron önkéntes tűzoltó-egységének működését sokáig nem engedélyezték a Habsburg-önkényuralom hatóságai. A Soproni Tűzoltó- és Tornaegylet 1866-ban, a Pesti Tűzoltó-egylet 1870-ben adhatta első szolgálatát, és ők már sokkal hatékonyabban működtek, mint a céhek tűzoltásra kötelezett tagjai, ezért jelentős anyagi támogatásban részesültek. Az első magán (létesítményi) tűzoltóság az Óbudai Hajógyár 1855-ben felállított tűzőrsége volt.

1870-ben Gróf Széchenyi Ödön 12 fővel megalapította a Pesti Hivatásos Tűzoltóságot. 1873-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor 65, 1910-re pedig 450 fősre duzzadt a létszámuk. Sokáig azonban csak az önkéntes egységek kiegészítésére alkalmaztak fizetett tűzoltókat.

Látva a magyarországi jól szervezett, hivatásos tűzoltóságok gyors fejlődését, több más ország is felkérte Széchenyi grófot, hogy ossza meg velük tapasztalatait. A Habsburgok iránt érzett ellenszenve miatt Széchenyi inkább a keleti országok felé nyitott, és megszervezte a törökországi tűzoltóságot, ami a mai napig jól működik. Munkája elismeréseként ő lett a világon az első olyan nem muzulmán hitű ember, aki pasa rangot kapott.

A XX. század elején az ipari fejlődés kikényszerítette a tűzvédelem további fejlődését is. Fejlesztették a tűzoltótechnikát, fizetett, hivatásos tűzoltóságokat hoztak létre, a korábban alakult tűzoltószövetségeknek pedig fontos szerep jutott a működtetés és szabályozás területén.

Az I. világháború mindenütt megakasztotta a tűzrendészet fejlődését, különösen a hivatásos tűzoltói legénységből vonultak be sokan katonai szolgálatra. 1930-ban Magyarország 54 vidéki városából 26-ban még nem volt hivatásos tűzoltóság, 1300 községben pedig semmiféle tűzoltóosztag sem létezett. 1935-ben tartották az első légoltalmi tanfolyamot a fővárosi és vidéki tűzoltótiszteknek, ami előrevetítette a háborús készülődés terheit, a legénység, majd a lakosság kiképzésének súlyos kötelességét a gáz és légvédelem, majd a kárelhárítás terén. Az első világháborút követően az 1936. évi X. törvénycikk a tűzrendészet fejlesztéséről fontos előrelépéseket tartalmazott: átfogóan szabályozott tűzvédelem, a tűzoltóságok jogai, kötelezettségei, szervezeti, felügyeleti rendszere. A törvény minden várost hivatásos tűzoltóság felállítására kötelezett.

Riasztás, vonulás, beavatkozás, háborús körülmények közt (fotók 1937-ből)

A növekvő háborús veszély miatt felgyorsult a hivatásos tűzoltóságok felállítása, de ezeknek a testületeknek már a légoltalmi hálózat, társadalmi, lakóházi önkéntesek oktatása, irányítása is a feladatuk volt. A nyilas hatalomátvétel után a tűzoltó felszereléseket Németországba szállították, a tűzoltókat összevonták és hadrendbe akarták állítani

A második világháború befejeztével az 10280/1945. ME rendelet megszüntette a különböző tűzoltó szolgálati rendszereket, így az önkéntes tűzoltó testületeket, a háború után még fennmaradt további tűzoltó testületeket, és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetséget, viszont elrendelte az egységes Magyar Tűzoltóság megszervezését, és hogy minden községnek tűzoltóságot kell fenntartania. Létrehozták az Országos Tűzoltó Főparancsnokságot. Az 1946-os végrehajtási rendelet a legapróbb részleteket is leszabályozta a tűzoltósági és tűzrendészeti feladatokat illetően.

1948-ban a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokat és a magántűzoltóságok egy részét államosították. Létrejött a BM Országos Tűzoltó Főparancsnokság (BM OTF), amely később BM Tűzoltóság Országos Parancsnokság (BM TOP) nevet kapta. A BM TOP irányításával működtek a megyei tűzoltó-parancsnokságok, azok irányításával pedig a járási-, később a városi hivatásos állami tűzoltó-parancsnokságok.

A stratégiailag különösen fontos, illetve veszélyes létesítmények védelmére üzemi tűzoltóságokat állítottak fel, melyek szintén állami tűzoltóságok voltak. A kevésbé veszélyes létesítményekben, azok dolgozóiból vállalati tűzoltóságot hoztak létre (néhol az üzemi tűzoltóság mellett). A hivatásos tűzoltóságoktól távol levő településeken önkéntes tűzoltóságok alakultak. Az 5090/1948. kormányrendelet elrendelte a tűzrendészet államosítását, majd 1954-ben az Országos Tűzoltó Főparancsnokság helyett létrehozták a BM Országos Tűzrendészeti Parancsnokságot.

Az időközbeni folyamatos változások jogszabályi követésében fontos elem az 1973. évi 13. számú törvényerejű rendelet, amely módosításokkal ugyan, de egészen 1996-ig hatályban maradt. A tűzvédelmi hatósági feladatokat (beleértve a szabálysértési jogkör gyakorlását is) teljes egészében a hivatásos állami tűzoltóság apparátusa látta el. 1974-től a tűzoltóság megyei és helyi egységeit a tanácsok irányítása alá helyezték.

1976-től bevezették a 24/48 órás szolgálati rendet, a C csoport 1976 augusztusában adta első szolgálatát.

Fővárosi tűzoltók a '80-as évekből

A rendszerváltást követő évek jelentős módosító jogszabálya volt az 1991. évi XX. törvény, amely kimondta, hogy a tűzoltás és műszaki mentés feladata az önkormányzatok hatáskörébe, illetve a tűzvédelmi hatósági jogkör a tűzoltó parancsnokság székhelyének önkormányzati jegyzőjéhez kerül. Az országot felosztották a készenléti egységekkel rendelkező önkormányzatok között, és kötelező közszolgáltatássá tették számukra a tűzoltást és műszaki mentést. Életbe lépett az 59/1995. (V.30.) Korm. rendelet az önálló költségvetésről és az önkormányzativá válásról.

A 1991-es törvény hozta átalakulással járó bizonytalanságokat végül az 1996. évi XXXI. törvény („tűzvédelmi törvény”) megalkotása zárta le, amely szerint a hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szerv.

Képek a '90-es években készült „Szent Flórián lovagjai” című filmből

1999. évi LXXIV. törvény („katasztrófavédelmi törvény”) összevonta az állami tűzoltóságot és a polgári védelem szerveit, létrehozva a katasztrófavédelmi szervezetet. A törvény az ezredforduló színvonalára emelte az életet és a vagyonbiztonságot, a természetes és épített környezetet veszélyeztető természeti és civilizációs katasztrófák megelőzését, illetve a károsító hatásaik elleni védekezést. A tűzoltóság 2000. január elsejétől a katasztrófavédelem egységes rendszerének integráns része lett.

A 2004-es európai uniós csatlakozással járó jogharmonizáció korszerűsítette a tűzvédelmi törvényt. (A tűzvédelmi hatósági jogkör átkerült a jegyzőktől a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokhoz.)

A tűzvédelmi törvénnyel párhuzamosan sok tűzvédelmi tárgyú miniszteri rendelet is korszerűsödött, többek között kiadásra került 2008-ban az új, korszerűsített tartalmú Országos Tűzvédelmi Szabályzat is [9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet].

http://tuzoltosagbarcika.hu